Hobbitfalva Új-Zéland
Látogatás Hobbitfalván, A Gyűrűk Ura és A hobbit filmek legendás forgatási helyszínén.
A hobbitok világának születése
A könyveket J. R. R. Tolkien angol író és nyelvész írta. A hobbit 1937-ben jelent meg, majd ennek világát továbbépítve született meg A Gyűrűk Ura, amelyet 1954–1955-ben adtak ki három kötetben.
Érdekesség, hogy Tolkien előbb mesterséges nyelveket alkotott – például a tündenyelveket – és ezek köré kezdte felépíteni Középfölde történelmét, népeit és mítoszait. Tolkien művei alapjaiban formálták át a modern fantasy irodalmat.
Könyvből → Filmvászonra
Peter Jackson új-zélandi filmrendező, producer és forgatókönyvíró, aki A Gyűrűk Ura és A hobbit trilógiákkal vitte filmvászonra Tolkien világát. Hobbitonhoz azt a tökéletes, zöldellő, lankás vidéket kereste, amely életre kelthette azt a békés, idilli világot, amelyet Tolkien a könyveiben megálmodott.
1998-ban talált rá az Alexander család farmjára, amely szinte pontosan olyannak tűnt, mint amit maga Tolkien álmodott meg.Így lett Középfölde Új-Zéland része.
Elképzelésből → valósággá
Az első díszteltet A Gyűrűk Ura forgatásához 1999-ben építették fel, de akkor még azt ideiglenesnek szánták, és a forgatás után nagy részüket lebontották. Majd 2010-ben A hobbit filmekhez a díszletet újra felépítették, immár tartósabb kivitelben.
Ami egykor csupán egy csendes családi farm volt Waikato zöldellő dombjai között, ma már a világ minden tájáról vonzza az embereket. Évente több mint félmillió látogató érkezik, hogy részese legyen ennek a gyermeki világnak.
“Some day you will be old enough to start reading fairy tales again.”
„Egy napon elég idős leszel ahhoz, hogy újra meséket olvass.”
C. S. Lewis
Kezdetek
Amikor 1998-ban Peter Jackson filmhelyszínkeresője a helikopterről fedezte a farmot, leszállt, majd bekopogott az Alexander családhoz. Ian Alexander éppen egy fontos All Blacks rögbimeccset nézett, és nem volt különösebben lenyűgözve attól, hogy filmesek érkeztek. A korabeli beszámoló szerint a helyszínkereső megkérdezte, készíthet-e fényképeket a farmról egy lehetséges filmhelyszínhez. Alexander válasza lényegében ennyi volt:. „Football’s on. Come back later.” – „Megy a meccs. Gyere vissza később.”
Peter Jackson később személyesen is elment a farmra és bejárták a területet, fényképeztek és vázlatokat készítettek. Ezután kezdődtek a komoly tárgyalások az Alexander családdal és a New Line Cinemával; a megállapodás kialakítása hónapokat vett igénybe.
A farm különlegessége az volt, hogy szinte semmi sem emlékeztetett rajta a modern világra. Nem voltak villanyvezetékek, utak vagy a tájba belógó modern épületek – csak végtelen, zöldellő dombok, sűrű erdők és egy szinte érintetlen vidék. Peter Jackson számára olyan volt, mintha Tolkien világa már eleve ott rejtőzött volna a tájban – neki csak életre kellett keltenie.
Bár már abban az időben is születtek nemzetközileg sikeres új-zélandi filmek, az ország még messze nem számított Hollywood egyik fontos gyártási központjának. Ennek ellenére Peter Jackson úgy döntött, hogy nem viszi külföldre Tolkien világát hanem, Új-Zélandon készíti el. Ennek az egyik fő oka volt, hogy itteni embereknek adajon munkát, a másik, hogy Új-Zélandot a turizmus térképére tegye örökre.
A filmforgatás sikeres lezajlása után megkezdődött a díszlet elbontása annak érdekében, hogy a terület ismét a juhfarmként tudjon működni. A hobbitodúk ajtajait leszerelték, a domboldalba vájt üregeket pedig sorra betemették.Csakhogy közbeszólt az új-zélandi időjárás. A heves esőzések miatt a munkát félbe kellett szakítani. A 37 hobbitodúból 18 még érintetlenül maradt, amikor a bontást végzők elmentek a farmról. Úgy tervezték, hogy amint jobbra fordul az idő, visszatérnek és befejezik a munkát.
Erre azonban már nem került sor. Mielőtt a bontócsapat visszatérhetett volna, A Gyűrűk Ura rajongói felfedezték, hol rejtőzik Hobbiton. Ami addig csupán egy félbehagyott filmes díszlet volt egy működő juhfarm közepén, hirtelen zarándokhellyé vált. A rajongók megérkeztek, velük együtt pedig lassan a környék is átalakult.
Először három külföldi lány érkezett hátizsákkal és a Zsáklak rajzaival. Átmásztak a kerítésen, és órákon át bolyongtak a hatalmas birtokon, míg végül rátaláltak a forgatás után megmaradt díszletekre. Nem sokkal később egy turista már az Alexander család ajtaján kopogtatott, és azt kérte, mutassák meg neki az ösvényt, amelyen Gandalf járt.
Aztán megérkezett egy hihetetlenűl magas német rajongó is Frodónak öltözve, tündeköpennyel a vállán. Térdre állva könyörgött a családnak, hadd tölthessen egy éjszakát annál a hatalmas fánál, amely alatt a filmben Bilbó a száztizenegyedik születésnapját ünnepelte. Az Alexander család ekkor kezdte megérteni, hogy valami visszafordíthatatlan történt. 2002 nyarán leültek, hogy eldöntsék, mit kezdjenek az egyre nagyobb számban érkező rajongókkal. Magasabb kerítést építsenek? Több őrzőkutyát tartsanak?
Az Alexander család végül megegyezett a filmstúdióval: a megmaradt díszleteket nem bontották tovább, a farm kapuit pedig 2002-ben megnyitották a rajongók előtt. Az első Hobbiton-túrák még egészen más élményt nyújtottak, mint ma. A látogatók az eredeti forgatás után megmaradt, csupasz hobbitodúk között jártak, miközben fényképeken mutatták meg nekik, hogyan festett ugyanaz a táj a filmvásznon.
Éveken át így működött Hobbiton – mígnem Peter Jackson ismét megjelent a farmon. Ezúttal A hobbit filmekkel tért vissza, és ismét ugyanitt akarta felépíteni a Megyét. Az Alexander család azonban már pontosan tudta, milyen különleges hely van a birtokában. Az új megállapodás értelmében Hobbitont ismét felépítették, de most már nem ideiglenes filmes díszletként: tartós anyagokból készült, hogy a forgatás után is a helyén maradhasson. Így született meg az a Hobbiton, amelyet ma ismerünk – 44 hobbitodúval, gondosan kialakított kertekkel és egy olyan élő filmes világgal, amely ezúttal már nem tűnt el a kamerák leállása után.
Peter Jackson nem egyszerűen Új-Zéland tájait használta fel Középfölde háttereként. A filmeken keresztül egy egész generáció számára összekapcsolta Új-Zéland képét Középföldével. És ennek fordított hatása is lett: a filmek nemcsak bemutatták Új-Zélandot a világnak, hanem hozzájárultak ahhoz, hogy az ország nemzetközi filmes központtá és filmes turisztikai célponttá váljon.
A filmrendező
Peter Jackson annak ellenére, hogy a filmtörténet egyik legsikeresebb rendezőjévé vált, tipikus képvieslője az új-zélandi embereknek. Egyszerű emberként semmi hollywoodi csillogás vagy rendezői allűr nem jellemzi – védjegyévé vált a rövidnadrág és a jandal – az új-zélandi strandpapucs. Viszont ha filmezésről van szó, elképesztően figyel a részletekre. Pontosan tudja, mit szeretne látni a vásznon, és ha valami nem úgy sikerül, jöhet még egy felvétel… aztán még egy. És néha még jó néhány….Christopher Lee visszaemlékezése szerint előfordult, hogy egy jelenetet tizenkétszer vettek fel, Ian McKellen pedig egyszer 24 felvételt csinált mindössze egy két soros szövegből. A forgatásokon már mindenki tudta, hogy valamikor jönni fog Peter kérése „one more for luck” – „Még egyet, a szerencse kedvéért!”
Hobbiton – érdemes meglátogatni?
Van valami különös abban a pillanatban, amikor az ember megpillantja a domboldalba simuló apró hobbitodúkat. A filmeket ismerve minden ismerősnek tűnik, mégis egészen más érzés ott állni azon a helyen, amelyet addig csak a filmvásznon láttunk.
Számomunkra azonban Hobbiton nemcsak A Gyűrűk Uráról szól. Az egyik legérdekesebb része maga a történet: hogyan lett egy csendes waikatói családi farmból a világ egyik legismertebb filmes helyszíne. Különösen érdekes belegondolni, hogy az Alexander család számára ez eredetileg egyszerűen a gazdaságuk volt, miközben Peter Jackson ugyanazokra a zöld dombokra nézve már Tolkien Megyéjét látta maga előtt.
És talán éppen ezért működik ennyire jól a hely. Hobbiton nem egy filmstúdió közepén felépített mesterséges világ. Körülötte ma is valódi farm terül el, juhok legelnek a dombokon, a kertekben valódi növények nőnek, a táj pedig ugyanaz, amelybe Peter Jackson annak idején beleszeretett.
A túránk végén pedig ott a Green Dragon Inn pub. Egy korsó ital mellett, a kandalló közelében ülve könnyű átélni, hogy valójában Tolkien világában vagyunk. Talán ez Hobbiton igazi varázsa: tudjuk, hogy egy film kedvéért született – mégis meglepően könnyű elhinni, hogy a Megye mindig is itt volt.
Sok érdekes történetet mesélünk utazóinknak Hobbitonról, de talán éppen az a legjobb benne, hogy mi sem tudjuk megunni. Ahogy elindulunk a hobbitodúk között, újra és újra beszippant bennünket ez a világ. Arra a két és fél órára magunk mögött hagyjuk a valós világot és egyszerűen csak élvezzük, hogy egy kicsit mi is Középfölde részesei lehetünk.
Ne maradj le a kiscsoportos útjainkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre, és elsőként értesülhetsz a 2027-es kis csoportos utazásainkról, indulási időpontokról és különleges ajánlatainkról.